Szombat reggel, 8óra. Többi cimbora gondolom vagy csak most ért haza tegnapi/aznapi buliból, vagy alig 1-2 órás alvás után próbálja magát összeszedni, nekem meg átfut az agyamon, hogy mennyivel jobban döntöttem, hogy inkább otthon maradok és ma leutazom Törökbálintra. Többen – köztük szüleim is kérdezik, megéri 5 km miatt egy fél napot utazni? Magam sem tudom a választ, majd kiderül. De hát nem jobb futókkal utazni, és futni egy jót, mint emberformát varázsolni a tegnapi gördülés után? Dehogynem! Az elmúlt hetekben a hosszabb, lazább futásokat felváltották a rövidebb, de annál tempósabb edzések. Éreztem magamon, hogy gyorsulok, rövidebb távokon nem fáradtam el azon a sebességen, ami régebben problémát okozott volna.

Telek Bandi és Zánki Zoltán sporttársakkal a rajt előtt 1 órával érkeztünk meg a verseny helyszínére. A település az erdő közelsége miatt gyönyörű volt, az idő kellemes tavaszi, minden adott volt egy jó versenyzéshez. Átöltöztünk majd elindultunk bemelegíteni. Általában ilyenkor megfutjuk a pálya első 1-2 km-t, legalább verseny közben már kevesebb meglepetés ér. Kis nyújtás és frissítés után RAJT! Az első 1km egy erős emelkedő volt, kicsit tartottam tőle, de meglepő módon hamar felértem. Égtek a lábaim, húzódtak az izmok, de a légzésem teljesen rendben volt, ezért úgy döntöttem próbálok egy erős iramban haladni. Egyáltalán nem okozott gondot, sorban előztem le az előttem haladókat és ami meglepő volt, hogy az eddig gyengeségem lett az erősségem. Az előzéseket se nem síkon és se nem lejtőn, hanem a rövidebb (100-200m hosszú) emelkedőkön sikerült megcsinálni. 3 km után egy párost láttam magam előtt futni, akik között az egyik nagy Futapestes ellenfelem, Bakos Szasa volt. Ebben az évben többször is előttem végzett, volt mikor az utolsó 50 méteren dől el a dolog, így úgy gondoltam megpróbálom most is. Az egyikőjüket az utolsó emelkedőn sikerült lehagyni, de mikor ráfordultam a célegyenesre láttam, hogy Szasa ma is előttem végez. Kicsit bosszantott a dolog, de ettől szép a futás, mindig vannak újabb és újabb kihívások. A következő futamon nem fogok óvatosan kezdeni, megpróbálok nem akkora előnyt adni. Az 5 km táv 130m szint lefutásához 23:24 –re volt szükségem, összetettben 14., korcsoportban 3. lettem. Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb futása, mert tudom, hogy lesz jobb, de legalább szintes (még most rövidebb) terepen is képes vagyok a 4:40-es átlagra, és ez motivál. Edzeni kell tovább.

A történethez hozzátartozik, hogy Telek Bandi próbált rávenni egy délutáni, otthoni versenyre is, de inkább nemet mondtam. Lehet tavaly vagy azelőtt igent mondok, de idővel megváltozik a fontossági sorrend. Számomra az egészség és az hogy holnap is futni tudjak többet mint egy teljesítés vagy egy érem...

Hétvégén Karancs-Medves TT 37 km, 1576 m szint. Még nem tudom hogyan, de meg fogom csinálni. Tippeket frissítéshez várok :)