Szombaton stresszelve keltem fel, nem vagyok korántsem 100%-os de eldöntöttem, hogy lesz@rom az egészet és megpróbálom, lesz ami lesz, maximum kiállok de legalább a rövidebb távot (táv: 22,1km szint: 730m) le fogom futni. A regisztrációnál megjött a kedvem, az első métereken már is kezdtem futni, aztán azon kaptam magam, hogy a pulzusom az egekben van. Mondták már többen is, hogy betegen pont ezért érdekes sportolni, de ilyet még nem tapasztaltam. Az első emelkedős szakaszon úgy kapkodtam a levegőért mintha a Himalaján lennék.10 perc után sikerült bemelegedni, éreztem hogy még gyenge vagyok, de előzgetve a turistákat és a pontokon a biztató pillantásokat nem érdekelt semmi. Nem gondoltam arra, hogy betegebb leszek vagy bármi bajom lehetne, csak futni akartam. Kb. 10 km után viszont jött a horror. Az egyik pillanatról a másikra rosszul lettem, szédültem, émelyegtem és a dzsekiben is szinte rázott a hideg. Elején azt hittem ennyire lehűlt a levegő, de mikor az előttem túrázókat rövid ujjú pólóban láttam sétálni, elgondolkoztam, hogy lehet velem van a gond :D Ott tartottam, hogy a következő ellenőrző pontot megmondom, hogy köszönöm, de inkább hazamegyek busszal, nekem ennyi elég. Aztán mikor az ember meglátja, hogy 20-30 turista/ futó frissít a pontot, akkor átértékelődnek a dolgok. 8 kili volt hátra, abból 1 erősebb mászással, nekiindultam. A betegség méterekről méterekre került messzebb tőlem, teljesen jól éreztem magam, a nap is kisütött, tök jó hangulatban értem el az utolsó pontot. Ezután egy tanya melletti rész következett, ahol van 1-2 kuvasz kutya és kerítés hiányában ritkán járok erre. A pontot épp elérő két túrázót kérdeztem meg, hogy mit szólnának ha csatlakoznék a kb. 200 méteres szakaszon, ezzel is csökkentve az esélyét, hogy engem harapnak meg :D Átértünk, elköszöntem, futottam tovább. Az idővel (2:34) teljesen elégedett vagyok azt tekintve, hogy betegen álltam rajhoz. Érdekes futás volt, tavaly sokkal több élményt adott (naposabb, sokkal tavasziasabb nap is volt), ez inkább kicsit szenvedősre sikerült, de másrészről kiűzte a betegséget illetve kaptam egy jó feedback-t a szervezetemtől, hogy egyre jobb erőben vagyok, mivel egyáltalán nem fáradtam el. Nem szeretnék senkit se rábeszélni, hogy betegen sportoljon, nem vagyok orvos, nem értek hozzá, de talán ez is mutatja, hogy a betegségek 80% pszihés eredetű és mint minden, ez is fejből dől el. Az akarat és a hit érdekes dolog.