Az ősz folyamán már nem indultam több versenyen, próbáltam az edzésekre fókuszálni, aminek köszönhetően heti egy félmaratoni és három 10-14 km-es távok már nem okoztak gondot. Decemberre meglett az első 35 km feletti futásom, melybe már 1000 m feletti szintet is sikerült belepaszírozni.

Az év végére elkezdtem tervezgetni a 2014-es versenynaptáramat, és az első megméretetés „Zöld manó” javaslatára a Téli Mátra volt. Amit érdemes a versenyről tudni, hogy hazánkban talán a legjelentősebb téli teljesítménytúra és az ország minden részéről vannak résztvevői. Előzetes időjárás-jelzések szerint havazás és -4 C várta a lelkes indulókat, melyeket csak csinosított az ösvényeken található jégmező. Itt is megvolt a dilemma, melyik távon induljak. Jó fizikai állapotban voltam, de mégsem mertem bevállalni a 40,5 km-s XL TM-t, így maradt az L, ami 34 km futás mellett 1238 m szint leküzdését írja elő. A döntésemet utólag kicsit már bánom, de erről majd később.

Mivel nem tömegrajt volt, ezért 9 óra előtt pár perccel vágtam neki a távnak. Próbáltam csak a minimálisan szükséges dolgokat magamhoz venni: övtáska, telefon, 2 energia zselé, váltó póló, kis folyadék és GO! A túraútvonal már az elején ámulatba ejtett. A táj gyönyörű volt, szépen havazott, nem fújt a szél és az előttem haladó, már korábban elrajtoló túrázok által alkotott végtelenül kacskaringózó sor egyszerűen lenyűgözött. Sikerült 3 srác mellé becsatlakozni, akik a viszonyokhoz mérten elég jó, 5:00/km tempót mentek és így az első ellenőrzőpont hamar elkövetkezett. A pecsét után bedobtam egy almát és futás tovább. Ezután következett az első kaptató, mely bár meredek volt, rendesen lehetett haladni, kellő mértékben fagyott volt a talaj, így nem merültünk el a sárban. A futás teljes mértékben jól esett, nem fáztam, nem voltam fáradt és nem is voltam éhes. Galyatető előtti emelkedő nem csak látszatra volt ijesztő, de menet közben is sokszor kellett egy nagy levegőt venni és menni tovább. Útközben találkoztam ismerősökkel, Ispi úgy ment el mellettem, mint aki most rajtolt volna. Felérve a Galyára, ismét ellenőrzőpont fogadta a próbázókat, bár itt az üzlet sajnos beleszólt a sportbaráti segítőkészségbe, adakozásba… (aki ott volt az érti). Ránéztem az itinnerre, már csak 1 dombocskát láttam magam előtt és utána 10km ereszkedés. Hát az az egy dombocska még se volt olyan apró, bár ezt még egyszer megcsináltam volna ahelyett ami a végén következett. Letérve az utolsó előtti ellenőrzési pontról egy tükörjeges szakasz fogadott, ahová a szervezők mászóköteleket feszítettek ki, melynek értelmét az ösvényre lépéskor egyből megértettem. A következő 5-6 km nagyjából abból állt mindenkinek, hogy a tempót háttérbe szorítva a tükörjég fogalmával ismerkedjen meg. Voltak esések, csúszások és mivel eléggé sziklás volt a terep, ezért az esni-kelni nem volt olyan ”fun”. Átküszködve ezen a viszontagságos környezeten a célba 4 óra 46 perces idővel érkeztem be, ami ezen a távon a 251 férfi indulóból a 14. helyet jelentett.

A célba érkezést követően viszont kicsit bántott a dolog, hogy nem az igazi, XL-s távon indultam, hiszen úgy éreztem maradt bennem még tartalék, azt +1 emelkedőt igazán be kellett volna még vállalni. Majd jövőre!