Egyik nyári napon böngészve az internetet, találtam rá a következőre versenyre: Budapest Terepkupa. Természetesen, mint általában a versenyek többségének, ennek is több távja volt. Mint kezdő futó, még álmaimban sem mertem volna elindulni az ultra távokon. Sokszor szerintem jobb ha tisztában vagyunk a képességeinkkel és magunkhoz mérjük fel a táv nehézségét, különben ez csak sérülést vagy más egyéb problémákat szül. A félmaratoni távot lőttem be magamnak, ami pontosan megfelelt az akkori fizikai állapotom szerint leküzdhető nehézségnek. A táv pontosan 21,6 km volt, amihez 579 m szintemelkedést tettek a szervezők.

A tömegrajt 8:00-kor volt Budapest egyik peremkerültében, tehát a korai kelés itt sem maradhatott el. Fél 8 fele tudtam, hogy nem csak a pálya miatt lesz ez a nap igazán fárasztó, a hőmérő jóval 20 C felett mutatott. Bár nem volt akkora hangulat, mint a Kékesen, a szervezőket így is megilleti a dicséret, hiszen gond nélkül vehettünk át a rajtszámot és a dugókát. A rajt családias hangulatban történt, mindenki figyelt a másikra, a gyorsabbak türelmesen, de akadálymentesen tudták kikerülni a lazább tempóban igyekvőket. Az első 10 km egy igazi sprint szakasz volt, hiszen nagyrészt lejtők követték egymást egy-egy nyílt, lapos útvonalat váltogatva. A pálya nekem különösen tetszett, mivel a szervezők javarészt keskeny ösvényeket választottak ki a pályának, ami szerintem jóval nagyobb élményt kölcsönzött egy nyíltabb, szélesebb szakasznál. Első 2-3 km során kialakultak csoportok, én a verseny felét, jó iramban 5:00/km környékén 3 maratoni futó társaságában tettem meg. Hol egyikünk, hol másikunk állt be a boly élére, hogy megtartsa a lendületet a következő méterek során. 11 km felé jött az emelkedős szakasz, ahol az előbbi kvartettből 2 futó meglépett én meg gondolván rutintalanságomra, visszavettem a tempóból és koncentráltam a táv befejezésére. 13km környékén lehetett a frissítőpont, ami akadálymentes volt és bőséges. A táv hátralévő része nem volt problémás, erdőben, árnyékban, jelentős szintemelkedés nélkül. Talán az utolsó 1-1,5 km volt, a közel 35 C-ban érdekes, hiszen az aszfalt úton a hőérzet megtöbbszöröződött. Láttam magam mögött egy futót közeledni és talán ez adott még arra erőt, hogy ne engedjem magam megelőztetni. A célba  2:15:57-s idővel érkeztem be, aminek köszönhetően az 54 induló közül a 7. helyet értem el (természetesen a rutinosabb, jobb futók maratoni és ultra távokon indultak).