2016.04.02. Magyarországi Forrástúrák - Karancs-Medves

Erre a hétvégére a Futapest egyik következő versenyét terveztem volna be, de mivel volt aki megsérült vagy nem ért rá, egyedül nem volt kedvem leutazni Verőcére. Már azon gondolkoztam a pénteki nap, hogy merre menjek majd a magányos, hosszú hétvégi futásom alkalmával, amikor a ttt.hu-n megláttam, hogy épp felénk rendezik a Magyarországi Forrástúrák egyik kiemelt rendezvényét. Na mondom, ez jó lesz, hazai pálya, nem lesz gond, élvezni fogom… aztán elkezdtem csekkolgatni az útvonalat és jött a meglepetés. Már Google Earthon, otthoni túrakalauzokban és ismerősök segítségével is próbáltam kibogarászni, hogy vajon a 70%-a merre mehet a túrának, de nem sikerült rájönni. Gondoltam majd a turisták sora úgyis adja az utat, vagy legalább ki lesz szalagozva normálisan.

Nem akartam korán indulni, mivel próbáltam betartani a „10 fok alatt nincs rövidnadrág” szabályát, így 9 után rajtoltam bőven. Az első ellenőrző pont könnyen megvolt, ismertem az utat, mindig arra szoktam futni. Aztán utolértem az első túrázókat, akik egy elágazóban épp próbálták kideríteni, hogy vajon merre kellene menni. Mivel tartani akartam a futást, ezért naivan megbíztam a „menjéééé balra” utasításban és megkezdtem a Salgói Várba történő visszaemelkedést. Olyan  5 perc után lett gyanús a dolog, mikor nem rémlett, hogy ide kellene visszamenni, illetve az itt bóklászó emberek se értették miért jövök erre. Térkép elő, próbáltuk többen kibogarászni, de ők se voltak a helyzet magaslatán. Vissza az elágazóhoz! Hol lehet az a ZÖLD jelzés?! Aztán jött ismét 2 túrázó akiknél volt GPS, így rájöttünk, hogy egy erdőirtás mögött található erősen „lebombázott” úton kellene továbbhaladni. Kb. 15-20 percet vesztettem el ezzel a manőverrel. Aztán rájöttem, hogy van nálam itiner és túraleírás. Ja, hogy így TALÁN könnyebb lesz :). Egy hosszú lejtő következett, a pontokon nem volt senki, így szinte meg se kellett állnom. Nagyon hamar elértem Zagyvarónára, közben sikerült frissítenem is, nem vártam meg mire éhes leszek, benyomtam 2 szelet Jó Reggeltet, ittam vizet. Nagyon jó erőben voltam, nem éreztem, hogy fáradt lennék, pedig már 75 percre futottam. Zagyvarónára telkek között, szőlő ültetvények között vezetett az út, nekem nagyon tetszett, kicsit ilyen olaszos, mediterános hangulat lett úrrá rajtam, sose jártam még erre.

123.jpg

Átszelve a falut jött egy hosszú, meredek, vízátfolyásos rész, Rónafaluba kellett visszakapaszkodni. De mielőtt beértem volna az árokba, balra megláttam 2 jól megtermett pit bull kutyát. Kerítés nem volt és mivel azt se láttam, hogy meg vannak-e kötve – csak később derült ki, hogy igen – olyan sprintbe vágtam visszafele, hogy szerintem 100-on PR-t futottam. J Bevártam inkább egy csoportot (+3 perc). Aztán jött az emelkedő. A túraleírás alapján nagyon durvának írták, viszont meglepő módon 10 perc alatt felértem, itt fogyott el a vizem, így kerestem egy kutat és go tovább. A Medves-fennsík gyönyörű volt, itt érzi az ember, hogy mennyire szabad, a nap sütött, az ég tiszta volt, tényleg minden stimmelt. Kezdtem érezni, hogy jó lenne enni valamit, de mivel tudtam, hogy 2-3 km-n belül frissítőpont, addig már csak kibírom valahogy. Jött egy olyan szakasz, ami egy fokozottan védett természetvédelmi területen keresztül vezetett, s habár az erdő érintetlensége miatt gyönyörű volt, a kidőlt fák erősen akadályozták az egyenletes tempót. Felkapaszkodva egy kisebb emelkedőn, megláttam a frissítőpontot. Komolyan mondom, szerintem ilyen nagyszerű kiszolgálással még egy étteremben sem találkoztam. Láttak, hogy futom a távot, így soron kívül odajöttek, hogy mit adhatnak, kínáltak sütivel, keksszel, szinte bármiből vehettem. Le a kalappal, zseniális volt. Aztán jött a túra azon része, ahol a szalagozás kicsit érdekesen lett kivitelezve, vagy csak én kezdem fejben fáradni, de néha úgy éreztem, hogy nem nagyon tudom melyik bolygón vagyok J Az utolsó 5 km már ismerős volt, enyhe emelkedő volt vissza Salgó bányára, de pont ez az a szakasz amit nagyon nem szeretek: monoton, elhiteti veled, hogy rendesen futható, aztán azon találod magad, hogy a lábaid egyre nehezebbek.

A célba 3:20:16-os idővel érkeztem be. Ha azt nézzük, hogy a 26,3 km távból sikerült egy 28-29 km-s dolgot csinálni és ebben volt 720 m szint, akkor azt mondom elégedett vagyok, viszont egyszer szívesen végigmennék újra, már pályaismerettel. Elfáradtam, de jólesően. Nem voltam egyáltalán rosszul, nem kellett aludnom utána délután, lehet mégiscsak ért valamit a múlt heti edzőtábor?! Hétvégén – ha lejutok – Muzsla Túra, akkor majd kiderül :)