Az elmúlt hónapokban érezte magamon, hogy az edzések nem úgy sikerülnek, nem úgy történtek meg, ahogy kellett volna. Volt mikor 4-5 alkalommal futottam egy héten, volt mikor már a kettő is csak nyögvenyelősen jött össze. A távokat és a szinteket a kedvem szerint válogattam, így fogalmazhatunk úgyis, hogy edzések helyett örömfutások voltak. Elhatároztam, hogy keresek egy edzőt. Sok futó ismerősöm tanácsolta, hogy forduljak nyugodtan a veterán Telek Andráshoz. Bandit már ismertem régebb óta, pár versenyre már mentünk együtt, sokszor adott már jó tanácsokat. Megkeresésemet pozitívan vette, másnap estére már kaptam is egy több hetes tervet. Ahogy teltek a napok és a hetek éreztem, hogy egyre jobb formába kerülök, kezdem visszanyerni az erőmet. Az edzésterv egyik vasárnapi programja a Futapest – Vácrátót hosszabbik távja volt, a cél hogy tapasztaljak és szokjam a tempósabb, 10 kili feletti dolgokat. Viszont mivel előző nap keróval elestem és úgy megfejeltem a betonfalat, mint a kezdő vakond a kerti csapot, úgy döntöttem, hogy bőven elég lesz nekem a 4,8 km-s táv 30 m szinttel.

Az időjárás tökéletes volt, egy kicsit fújt csak a szél, de ezt leszámítva minden stimmelt egy jó futáshoz. Sose szoktam komolyan melegíteni, viszont most Bandi elrángatott magával, futottunk egy 15 percet, kis gimnasztika és egy két repülő. Közben természetesen beszélgettünk és egy mondatot már akkor elraktároztam a fejemben: „Nem az a bátor futó, aki gyorsan kezd, hanem aki lassan és később indítja be a rakétákat”. Rajt! Az előző mondat szavai még a fejemben voltak, így próbáltam az elejét nem elfutni, tudtam, hogy 800 méter után van egy kisebb emelkedő, ami után lehet majd tolni. A felfelé részen, már utolértem az előttem haladókat, sőt a tetejére érve jó néhányat le is hagytam. Kb. 10 perce futhattunk, amikor kíváncsi tett, hogy vajon milyen lehet a tempó. Láttam, hogy mellettem egy „órás” fazon fut, gondoltam nem okoz gondot neki ha rákérdezek. Ennyit felelt: 4:20! Hirtelen átfutott az agyamon, hogy mi lesz ha a végére nem lesz erőm, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, mivel nem voltam fáradt és nem okozott gondot a futás. A pálya bár néhol süppedős, homokos volt, kis ügyességgel lehetett találni pontokat ahol remekül futható volt. Ahogy tudtam tartani a tempót, sorra előzgettem le az előttem haladókat, majd megpillantottam a 3 kilis pontot. Úristen, ilyen hamar eltelt?! – gondoltam magamban, majd próbáltam felzárkózni a következő ellenfélre. Úgy terveztem, hogy az utolsó 800 méteren (ami már aszfalt volt) megpróbálom majd megelőzni. Végül türelmetlen voltam és rutintalan, talán 200 méterrel korábban elfutottam mellette, amire ráfáztam, mert az utolsó 400 méteren visszavert, amire már nem tudtam válaszolni.

A célba beérve kezet fogtunk, megköszönte a hajrát és mondott egy időt: 20:56! Elsőre nagyon meglepett a dolog és qrva boldog lettem, 4:22-s ezrekkel nem futottam még terepen, viszont ez volt a gyümölcse az elmúlt heteknek: rendszeresen, előírtan edzettem, így talán kevésbé csoda a dolog. Abszolút 17., korosztályban 4. lettem, kicsit bosszantott, hogy nem kerültem dobogóra, de majd legközelebb.

Az egész verseny, bár alig tartott tovább, mint 20 perc, rengeteg élményt, tapasztalatot és motivációt szereztem. Edzek tovább, keményebben és biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb. Célom továbbra is, hogy 4:00 ezreket elérjem előbb síkon, később terepen, aztán a jövőt majd még meglátjuk. A tavasz sűrű lesz: Vincze Zsófival megyünk edzőtáborba, majd Muzsla TT, Muzsla Trail, Futapest(ek), Karancs-Medves TT és nyáron a Tatry Running Tour. Nagyon hosszúkat nem tervezek futni, utóbbi versenyen is csak a táj szépsége miatt tervezem a 35 kilis távot bevállalni.