A futásokat lassan már 4-5 hónapja csináltam, próbáltam rendszerűen beletenni a napjaimba és időközben megvettem az első terepfutó cipőmet: Salomon Crossmax 2. Amikor elsőre felpróbáltam, tudtam, hogy ez kell nekem. Tökéletesen illeszkedett a lábamra és a futások során is kényelmes volt.

Jött az első megmérettetés: Kékes Csúcsfutás. Amit a versenyről tudni kell, hogy Mátrafüredről indul és Kékes tetőn fejeződik be. A táv nem vészes, csupán 11,6 km, de a 671 m szintkülönbség legyőzése igazán embert próbáló feladat és mindez déli, rekkenő hőségben. A rajt 12:45-kor volt, több mint 1000 futó társaságában. A szervezők hatalmas hangulatot varázsoltak, mindenki a rajta várt. Mivel még sosem futottam ezt a vonalat, taktika nélkül, lesz ami lesz alapon indultam neki. Sokan figyelmeztettek, hogy Mátraháza után, az utolsó 2 km-re spóroljak, mert ott lesz igazán "dombos".

Az első 2-3 km még nem okozott gondot, szépen együtt futott mindenki, és még lehetett hallani beszélgetés foszlányokat. A tempóm itt kb. 5:40/km lehetett, nem éreztem magam fáradtnak, úgy gondoltam elég lesz ez így. Az első holtpont 4-5 km fele lehetett, ahol a szervezetem jelezte, hogy nagy meleg nem fogja jó irányba vinni a tempómat.Így is lett, a 6-7 km után 6 perc felé esett vissza az ezrem. Próbáltam a frissítésekből erőt nyerni,de mivel a táv 99% emelkedő ezért nem volt megfelelő a regeneráció. Aztán megláttam a táblát Mátraházán: "Jobbra Kékestető". Szerintem az eddigi futásaim leghosszabb 2 km-e következett és nem akartak fogyni a kanyarok. Egy középkorú futó állt be mellém és próbáltuk egymást húzni, de az aksik már lemerülőben voltak. Hiába volt izo ital, szőlőcukor és banán, a legnagyobb lökést az utolsó egyenes adta meg. Próbáltam belesprintelni és így életem első Kékes futását 01:17:49 alatt teljesítettem.